Női népviseletek

Saját készítésű hagyományos magyar népviseletek

Szatmár

„Ezen a világtól elzárt vidéken él a legtisztább, legegyszerűbb életszokású nép. Öltözete, ruházata, építkezése, életmódja mind a legtisztesebb középutat jelzik a magyarság különféle vidékein élő szokások között. Kevés a rikító, kiabáló szín, és hang, s nagyon is nyugodt az élet. Kevés a kuriózum, annál több a normális típus” /Móricz Zsigmond/

Fedezd fel a magyar népviseletek szépségét!

Felső-Tisza vidéki női viselet

Bár a Felső-Tisza vidéki női viselet jellegzetességei ma is vonzóak, sajnos a kivetkőzés folyamata hamar lezajlott, és a néprajzkutatók csak későn érkeztek ezekre a területekre. Emiatt sok hagyományos öltözetet nem tudtak dokumentálni teljes egészében, kevés a részletes leírásról szóló forrás és régi fénykép.

A szakirodalom szerint azonban a Felső-Tisza vidéken is léteztek kisebb tájegységek, ahol a viseletek eltértek egymástól, pl. színekben, anyaghasználatban.

Személyes kedvencem a Felső-Tisza vidéki – közismert nevén szatmári –  női viselet. A szatmári táncok mindenki számára ismerősek, és ezek a ruhák különösen jól kifejezik a tánc lendületét és ritmusát.

Galéria

A Felső-Tisza vidéki népviselet egyszerűségében rejlik a szépsége. A szoknyák, kötények, blúzok, fodrok, alsószoknyák harmonikus együttese tánc közben életre kel.

Vizsgamunkám

Tyukodi női viselet

A viseletvarró tanfolyam zárásaként készült vizsgadolgozatom témája a tyukodi női viselet volt, melynek kapcsán – alapos kutatómunka után – meg is varrtam egy lehetséges rekonstrukciót: bélelt nagyon szűk szabású, kívülaljú blúz, bő, hosszú és fodros szoknyával, köténnyel, alsószoknyával és pántos fehérneművel. A viselet díszítése szándékosan csak a saját anyagával, hajtásokkal, pliékkel és fodrokkal történt. Különlegessége, hogy a kötényt és szoknyát kézzel felvarrott fodor díszíti.

A ruha azóta a legjobb helyre került – a tyukodi Polgármester Úr figyelmének és kedvességének köszönhetően Tyukodra, ahol 2025 nyarán a helyi Múzeumok Éjszakája rendezvényen kiállításon is megtekinthették az érdeklődők.

Leány viselet

Gondoltam, megvarrom én is…

Érpataki báli viselet, a könyv egyik kedvenc darabja alapján készült.
Dupla fodros szoknyája és finom részletei miatt igazán különleges munka volt — gondoltam, megvarrom én is!

Tánc közben „úgy terült az, mint egy esernyő, mikor fordultak”.

*Ratkó Lujza: Nem úgy van most, mint vót régen… (A tánc mint tradíció a nyírségi paraszti kultúrában) 

Kékfestő

A szatmári területeken az 1860-as évektől vált népszerűvé a praktikus kékfestő. Ezt az anyagot nem készen vették, hanem a saját maguk által szőtt anyagot festővel csináltatták meg a saját maguk által kiválasztott mintákkal. Tavaszonként a csengeri zsidó festőmester járta végig a falvakat és begyűjtötte, majd készen visszavitte a vásznakat.
Ezt a szoknyát a táncháztalin vadásztam le, jó sok anyag van benne és le is lehetett engedni. Lebontottam a felesleges csipke sorokat. A derekát szintén lebontottam, amit kézzel ráncolva újra varrtam, ami jó sok munkaórába telt. 
Tradíciók nyomában

Régi minták alapján

Egy archív fotó ihlette ezt a viseletet, melynek a felső része ún. lizsér, bővebb szabású blúz. Hordható szoknyán kívül, vagy be is lehet türögetni a szoknya derekába. Előnye, hogy minden testalkaton jól áll, színeivel variálva a varrást a lányok/asszonyok többféle életkorban is viselhetik.

/Fotó: készült Mándok, forrás Magyar Néprajzi Múzeum./

© 2024-2025 Christa Manufactory -Tóth Krisztina
Minden jog fenntartva. A saját tartalmak másolása tilos.